MOVED HERE: www.bajuszorsolya.com
Orsolya is interested in visual methods, cultural theory, affect theory. She researches visual media beyond conventional means of representation and object-centric narratives. She is concerned with the role and agency of art methodologies in the quest for new ontologies and new visions for the fundamentally networked and interconnected states of (not-quite-so) individual self-hood.
She has an MA in sociology from Goldsmiths College, University of London, an MA in contemporary art from the University of Applied Arts Vienna, a diploma of higher education in visual communication from the Glasgow School of Art. She was a visting scholar at Louisiana State University (philosophy and french department), research fellow for SISSA Italy (neuroscience), worked on a game software for Birkbeck Cognitive Psychology department. Among others, her work (in different constellations) was recently featured in South By Southwest, Kunsthalle Bratislava, Museumsquartier Wien, Off Biennale Budapest, art- Das Kunstmagazin, Vice Broadly, opendemocracy.com, in a Hungarian peer-reviewed legal journal, and the most vile Hungarian political tabloids, and the International Sociological Association's biannual forum.
Selected Works
A patkánykirály (2022, megjelenés előtt)
Az alábbi szöveg műfaja teória fikció. A főhős fiktív, a szituáció (formális és informális függések testet öltése) fiktív, de a leírt események megtörténtek, a mondatok elhangzottak, vagy leírta őket valaki. Az elméleti háttér természetesen valódi. Mindenhol pontos forrásmegjelöléssel dolgoztam. 2019. novemberében lett kész az első verzió, majd 2020. márciusában, a koronavírus miatt bevezetett korlátozások alatt fejeztem be. Ennek a könyvnek most jött el az ideje: a történetben szereplő gépezet csápjai talán először álltak le.
Csúszás-mászás
"A patkánykirályt leginkább idegen szavakkal lehet leírni: cluster, vortex, emergens. Németországból származik, legalábbis német források írták le először a jelenséget. A patkányok összekulcsolják, összecsomózzák a farkukat (vagy összecsomósodik a patkányszartól és a sártól), egy testté válnak, a megdöglött társaikat pedig megeszik vagy vonszolják magukkal. Kifelé is harapnak, egymást is harapják. A legnagyobb patkányt, az élet megpróbáltatásaiban, kaparászásban, törleszkedésben, tülekedésben, tisztességtelenségben megőszült, megfakult szőrű furfangos vénséget emelik a patkányfarkakból kitüremkedő trónra, majd köré csoportosulnak, és a csoportosulás a patkánykirály. Emergens, mert a patkánykirály több mint a részek összessége, olyan tulajdonságai lesznek amelyek nem találhatók meg az egészet kitevő egyedekben külön. Cluster, mert sok patkány kell együtt legyen: megfelelő természeti, történelmi, társadalmi feltételek termelnek ki patkánykirályokat. Vortex, mert magába szippant és felzabál mindent. Felbukkanása katasztrófára utaló jel.
A reformáció korában került be a német köztudatba, Martin Luther a pápáról beszélt úgy mint a patkányok királyáról. Talán nem is léteztek soha igazi patkánykirályok (vannak források, melyek ezt állítják), csak csalók preparáltak össze patkányokat, jó pénzért eladogatni bazárosoknak és vásárokon.
Magyarországon is voltak patkánykirályok, és valószínűleg azért hallgattak erről, mert akiknek beszélni kellett volna, maguk is kapcsolódtak egy-két patkánykirályhoz. A háttérben történő összefonódásokról nem beszélt senki, miközben a körúton belül valóságos patkánymánia tombolt. Sokak vágya volt ‘patkányidentitásúnak’ lenni, és boldog-boldogtalannak lehetett is patkányfarka, a biohacking, a testhackelés olcsóvá és trendivé válásával. Először a nootropics (agyserkentők) terjedt el divatként, esetleg egy új térd, csípő, aztán már patkányfarkakkal, sőt exoskeletonokkal, csápokkal, kitinpáncéllal élték emberek az életüket, már amennyiben prolik, vállalkozók, marketingesek voltak, mivel társadalmi közegenként változó trendek terjedtek el. A patkányfarok a tudástermeléssel, kultúrával foglalkozók testkiegészítése lett. Egy az egyben senkinek nem raktak fel, csak egy portot a farokcsigolyához, amiből kinőtt a patkányfarok. Ki kellett érdemelni, meg kellett dolgozni érte. Könyvek szóltak arról, hogyan kell affirmálni a patkány-létet, voltak faroknövesztő vitaminok, olajok és kenceficék. A patkányfarok birtokosai büszkén patkányidentitásúnak nevezték magukat, azt mantrázva, hogy igenis a lét határozza meg a tudatot."
Művésznek mentem, idegen lettem, 2018 (kurátor, Trapp Dominikával)
“Projektünk arra kérdez rá, mik a kultúracsinálás társadalmi feltételei, az otthonról hozott kulturális tőke milyen poziciók betöltésére tehet alkalmassá és milyen habitusok kialakulásához vezethet?
A legmegalázóbb dolgok amik velem történtek, taktikus média 2016-2018 (My wound was before me, I was born to embody it.)
A blogomat állítom ki, ami a magyar feminizmussal kapcsolatos tapasztalataimról szól. Azért kerültem az egészbe, mert taktikus médiát akartam csinálni. Vásárra vittem a bőröm, és drágán fizettem érte: lelepleztek, megtapostak, meghurcoltak. Nem a NER, hanem a hivatásos “civilek”, hiszen az ő terepükre tévedtem, végső soron az ő legitimitásukat kérdőjeleztem meg.
A kiállított screencappek azt mondják el, hogy a másik fél mennyire sokkal felsőbbrendűbb nálam, én mekkora egy szánalmas kis senki vagyok, akit még sajnálnak is, mivel a folyamatos és igen képmutató empatizálással és sajnálkozással mossák a kezüket. Valami rajzfilm gonoszt akartak belőlem csinálni, akibe ha kétszer belerúgnak felborul, és akkor ők együtt legyőzték a “gyűlölködést”. Volt, aki a nevemben bocsánatot kért saját magától; volt egy névtelen levélíró – aki miután “eltemette a feminizmust” – azt remélte lesznek mellettem, akik elküldenek pszichológushoz, hogy megtanuljam; a borsodi SZDSZ 2009-ben lemondott elnöke pedig kinyilatkoztatta, hogy nincs buksisimi.
Nem tudásközvetítéssel, a kulturális képzelet mozgatásával foglalkoznak, csak pozíciókat teremtenek meg és implicit is mindig pozíciók vannak elbeszélve. Ezekben a játszmákban nekem annyi juthat, hogy egy szánalmas nyomorult elmebeteg szardarab vagyok, hiszen ezek a hivatásos civilek jelölik ki, mi merre, mi az ellenkultúra. Ők a nyugati típusú progresszió letéteményesei: ami nem az ő ernyőjük alatt történik, az csak gonoszság, elmebaj, álcázott NER lehet. Kész kulturális scriptek vannak, kilóra ide importálva. Ez egy reprezentáció-ipar, ami morális pozíciók kijelölésén és felmutatásán keresztül legitimál geopolitikai viszonyokat és gazdasági függéseket.
A művészek elmehetnek kosarat fonni, dísztárgyakat árulni vásárokra, esetleg szociológiát tanulni. Nem is lehet egy rakás, zömében jóindulatú idealistát összeereszteni a magyar politikai mocsárban szocializálódott, minden lében kanál politikai kisvállalkozóval – a kiállított screencappek fognak kisülni belőle.
Közben a neoavantgárd eszközkészlete régen kitört a művészeti intézmények falai közül. A művészet kultúra lenne saját magáért, az avantgárdoknak a szellemisége is tovább él, nem csak az eszközei; viszont ezeket az eszközöket sokkal szélesebb körben használják, ezért is lehetséges megterhelni a kulturális közeget olyan dolgokkal, ami sose lenne a feladata (például a hajléktalanság felszámolása vagy a NER leváltása). Komolyan vettem a szép kritikai elméleteket, majd láttam a valóságot, és elvesztettem minden idealizmusomat.
Nekem most az a kérdés, hogyan lehet elkerülni, hogy etessük a reprezentáció-ipart, de azzal tudjunk foglalkozni, amit szeretünk?
How is the image of a place is created/produced? How it is represented, narrated? How are economy and culture interconnected in such processes? East meets West and undeniably there is tension - and yet what remains visible of such tension, what figurations, representations, metaphors are available to show this tension?
With their project “Sissi Quartier” in the “MQ ART BOX” in the MQ Main Courtyard, Budapest-based art collective Polygon Creative Empire explores how economics and culture are intertwined and how space is constructed through social interaction. The region lying between the cities of Vienna, Bratislava, and Győr is known as the Golden Triangle, yet the area has never been fully integrated as a single region. “Sissi Quartier” is a fictitious property investment plan, a playful attempt to create a “region” which, while meeting the requirements of capital through its infrastructure and economic potential, makes no meaningful connection whatsoever to either the local population or the local context.
(work in progress)
Nyári napforduló/summer solstice celebration
itt és most Budapesten
Nyert a Transzzsidó!, 2016, TELEP Galéria, TRPZ Galéria
A transzzssidó és az antagonisták elemzés
1 2
"A művészet és a politika tere és játékszabályai egyszerre nagyon hasonlítanak egymásra és alapvetően különböznek is. Mindkettő a nyilvánosság egy-egy alrendszere, azonban míg az egyik, a művészet terepe a szubjektív állítások artikulálását párhuzamosságukban és történetiségükben szervezi rendszerbe, addig a politika terében a szubjektív állítások egy jelen idejű antagonizmusokra épülő térben pozicionálják magukat. Az, hogy ebben a térben mi az elfogadható kifejezési forma, elég ingoványos terület, hiszen a szólásszabadság jogi szabályozása – ami maga is egy történelmi és politikai folyamat eredménye és ezért egyben egy jelen időben regnáló politikai agenda része, mint ilyen – minden demokratikusnak mondható országban igen tág."
"A Világ legemberségesebb embere", 2017, Off Biennálé
A szómágia sötét hatalma által uralt disztópia Budapesten megválasztják a legemberségeségesebb embert, a világ legelnyomottabb embere hathatós közreműködésével. Egy ilyen nehéz, de szép kihívás kapcsán a közmunkások dolgos kezeire is szükség lesz...
Ez a film csak érintőlegesen szól a társadalmi és szimbolikus szétválasztásáról, az identitás fetisizálásáról, az egyén által meghozott választások dekontextualizálásról, a „művelt nyugatról” vagy a neoliberális szubjektumról. Ez a film konkrétan arról szól, hogy itt és most a liberális (illetve transzbaloldali, vagyis önmagát baloldaliként identifikáló liberális) politikai és kulturális közeg micsoda rettenetes ostobaságokat termel ki magából.
A világ legemberségesebb embere from
o. on
Vimeo.
A Lázadás árucikké vált
És mégis mi van a sok szerencsétlen politikai bulvárral és fake news-al (homofób mondatoktól kezdve bocsánatkérésig hülyeségek a számba adva) ekörül az egész körül?
Például ez:
"Egy ilyen helyzetben a képviseletre benyújtott igények a rendelkezésre álló erőforrásokhoz képest feltorlódnak, ami eredményezheti azt, hogy a felek egymás delegitimálásában lesznek érdekeltek, emiatt pedig a közösen átélt helyzetben végső soron mindenki ki van téve annak, hogy adott pillanatban a többiek „hiteltelennek” bélyegezzék meg, vagy más módon próbálják meg „diszkvalifikálni”. Másként mondva, nemcsak a képviselők és képviseltek közti viszony alapvető bizonytalansága marad fenn, de egyúttal ez a viszony a képviselői szerepeket igénylők legfőbb harcterévé is válik. Az ilyen szimbolikus küzdelmek a külső szemlélő számára olykor teátrálisnak tűnhetnek, mivel a bennük megjelenő tétek aránytalanul nagyobbnak látszanak, mint a közeg szereplői által valójában gyakorolt társadalmi hatás." (innen)
Abortourism, 2014, ongoing
"
an anonymous group of women came up with the idea for a resource for Hungarian women to show them what options they have, particularly in nearby countries, should they need to travel to access an abortion or other reproductive healthcare. But part of Hungary's abortion law states that "it is forbidden by any means to encourage or promote abortion."
Not wanting to break the law by somehow "promoting" abortion (this is part of the reason for their anonymity), the group created a fake website instead. It just happens to have actual, well-sourced information on it." (
Vice)
Az Abortourism Utazási Iroda taktikus média használattal operáló projekt. Egy üzleti vállalkozás megjelenését sajátítja ki, hogy az abortuszról, és tágabb értelemben a reproduktív jogokról beszéljen. Az érvelésünk alapját az európai államok reproduktív jogi szabályozásainak összehasonlítása adja: az a tény, hogy az egyes államok nemzetpolitikájuk kénye-kedve szerint korlátozzák az állampolgáraikat abban, hogy létező technológiák (lásd gyógyszeres abortusz) közül választhassanak, vagy hogy dönthessenek afelől, mikor és mi történik a testükkel.
Nyári Misztériumjátékok II., 2016
A kiállítást Bajusz Orsolya performansza nyitja meg. Bajusz és Meglepetésvendégei varázsolni fognak. Előadásunk során dichotómiákat triangulálunk, vaskarika lesz a fából, financiális tőke a kulturális tőkéből, valami a semmiből, a szinkronmágia, a természeti mágia, illetve a liberális szómágia teremtő ereje is teret fog kapni.
The exhibition is opened by Orsolya Bajusz. Bajusz and her surprise guests are performing magic. Through the performance they are going to attempt to triangulate dichotomies, the old dog is learning new tricks, financial capital becomes cultural capital- and vice versa, nothing becomes something. We also demonstrate the power of syncretic magic, nature magic, and a few summons of liberal world-magic.
A három játék-világ logikájának egyikét építettem fel, illetve szövegeket írtam a játékba, mint például:
“Let’s be clear: at some point, we have to take(‘steal’) the things with the potential to cause the most damage to the invisible and intangible overcoding networks of capital accumulation. One must take care since the punishments are harsh and unjust. In a world where Slutwalk is the new 1st of May we should be prepared to clash with the taste police over the dumpster diving duels, or forced to do virtual slave labour as an orc in a virtual gold mine or virtual sex work. That is unless, of course, one chooses to apply out of patriotic duty or is transferred to a suburban prison complex. General labour conditions are not much better. Most people work in call centres doing something either connected to warfare, finances or just general media content and often there’s a not much to distinguish between them anyway. Should we fail to stop the construction of the skyscrapers, they are going to suck more life in. More people shall be given the opportunity to vacuum carpets or push little trays around.
The radical feminist nativity play, Budapest FKSE Gallery 2015
Pásztorjáték, 2016
‘Ami a technológia számára veszélyes vagy valódi kockázatot rejt magában, az egy bizonyos csoport kiábrándulása a technológia potenciáljából, a ráeszmélés a technológia felszabadító tendenciáit követő ürességre. Ha erre az ürességre ez a csoport a technológiánál intenzívebb fokon vágyakozik, akkor megelőzheti, vagy talán akár fel is számolhatja a technológia hatalmi eszközökkel adagolt „felszabadító” tendenciáit. A kortárs technológia alapvető ígérete, a felszín alatt meghúzódó fő jellegzetessége a halál felfüggesztésének vagy késleltetésének a lehetősége.
Nikolas Rose es Paul Rabinow a neoliberális módozatú biopolitika elemzése kapcsán jut arra, hogy az nem az élet kioltása, hanem az életfolyamatok fenntartásán keresztül az élet uralása lesz a cél. Ebben a paradigmában valahol meg vagyunk zsarolva – aki nem az életet választja, a halált akarja, vagy a halál lehetőségének hirtelenségére törekszik, a technológia ellenségévé válik. A technológia – még akkor is, ha már egyértelműen csak a felfüggesztett halál ígéretével szolgálhat – alapvetően halálellenes.
’ - Horváth Márk és Bajusz Orsolya szövege
Katalizator Art Prize 2015
Towards a Self-colonizing Toolkit/Erste Stiftung-Tranzit Exercise Challenge
Art methodologies and the tightrope walk between self-cultivation, self-regulation, and violating one's self.
1, Pitching: Public lecture, with me as the creative worker (manifested as the gothic lolita) and sociologist Anna Wessely as the knowledge worker (manifested as the steampunk).
2, the workshop
“The first exercise takes place at LIMBO, a fledgeling arts facility, (Unit 5, 7-17 Latona Road, SE15 6RX, London), from 3 - 4.30pm. This is a teambuilding game to prepare for the second exercise, the 'self-help circle'. The playground will facilitate enactments of our newly re-formulated subject hoods. This will be a self-help circle in which to share problems with temporality (“I am not made for my time”), with or without re-enacing the carefully cultivated PR-personas. New clothes and optimal environmental circumstances will be provided. Those allergic to eggs, or harbouring health & safety-based anxieties need not apply.
The playground is the circular non-horizon, where subject hood formation unfolds.
Should somebody want to progress/start at all, not participating is not a choice, just like with all the other playful team building games of LDN UK. The playground is there for the enactment of the re-formulation of subjecthood -a circular non-horizon. I hope there will be lots of people “we” respectively hate, or just total strangers “we” feel "we" have nothing in common with.
Membranes will be dissolved and as rigid boundaries expose the horror of each of us allegedly being an island, porose boundaries expose the horror of the same forces animating you or I or any random obnoxious idiot.
To sort of arbitrarily paraphrase G. Simondon: The living individual amplifies itself without stabilising itself, at the most primitive level similar to a state in which a crystal is being born. Also don't forget the whole world is an egg. New clothes and optimal environmental circumstances will be provided. Those allergic to eggs, or too concerned with health and safety need not bother.
The Hungarian self-colonising exercises:
human capital development strategies on display- embodied/performed
A few yogic acts will be put on display, balancing between affects of precarity- if being devoid of money (asking for it) is read as a playful gesture it is tolerated, even read as 'good practice', but there is less and less place for those whose poverty is inscribed on the body. We don't need expensive clothes or dvds or personal trainers, we self-develop and have the guts to turn it into a carefully positioned spectacle and ask money for it. Have you ever wondered low does a downward dog have to go to bypass the Vagrancy Act of 1824?
Whether one decides to pursue success in either logistics or violence (or through whichever terms one conceives of any structuring logic) eventually beliefs, roles and customs have to become one with the pursuer. From secret societies or institutions of elite soldiers having to be initiated through murder (depending on the particularities of the given military training, either cultivating or oppressing the berserker circuits in the nervous system) to psychotherapy or liberal feminism aiding the transmuting of anger, or new cults like “spiritual capitalism” helping engineer the affective states of the docile neoliberal citizen. Successfully engaging with a given field has a price (more often than not ones soul, flesh, blood) and more often than not this price has to be paid in a slowly drawn out, agonising manner through culturing the self through the subjectification practices (culture) of the respective professional field. In fact even class-based identity is becoming affective, something to be felt and articulated as such- “I am privileged to love my job”. Culture also supplies us with the right kind of vision ( = success) to be pursued, the ocularcentric fields of professional creatives, culture-makers have to busy themselves with most dazzling ones - how otherwise would anyone be ready to believe that haircutting is creative, but staying alive one
night out on the street is not so much? Creative practices too are structured by the logic of capital, yet as we are entering a new era of production and consumption, it seems less and less clear what exactly this logic entails, canons change, and ontology competes with ontology.
Swarming Talent Competition, with PR/Csilla Hodi
Dancers equipped with their respective motion capture codes drive music and make musical patterns emerge through custom written code following the model of bees swarming. Don't let appearances fool you. This idea has the potential to be is extremely useful. Watch the script in action here: Calafou
with Laura Yuile
"Orsolya Bajusz and Laura Yuile often work together. They do not go by any conjoined name, have not constructed themselves as a brand and even the disadvantage that this almost certainly puts them at in a creative economy in which such things are considered a minimum requirement is a challenge which they welcome as an essential tension from which to work. This dynamic recurs in all of their collaborations - process, flow and blockage are for them primary materials, and they wilfully discard surplus ideas and methodologies to get down to the physical and practical, as they say to 'the pipes in the ground' in which they are both literally and figuratively interested. The pair work from basic principles, eschewing definitions of role and terminologies which might make them easier to apprehend: artists, academics, producers, participants or instigators; they occupy these roles when necessary and never when not. For one piece of work they sent out five totally different calls for participation. It is methods like this which allow systemic hierarchies to be destabilised and disrupted but most of all to be made evident. Spaces are held and occupied, times are set but terms are absurdly and resolutely undefined. By setting boundaries and limitations as they did when holding an artistic symposium in IKEA's showrooms or running a nail salon in an art gallery, the duo allow the simultaneous continuity and split-ness of subjects and situations in time to become clear. The elephant in the room and the Emperor's new clothes appear and disappear. The multiplication and adaptation of Yuiles and Bajusz own selves in the situations they construct is not precious, it is, as their work highlights, just what all selves do. Transformation is both risk and damage as well as triumph."- Hestia Peppe
Time Passes By is a peer to peer help group for those who want to support each other in coping with the terror or confusion of time, those who feel their mode of time is different than the time the outside world registers, and those seeking temporalities outside of convention. The first meeting was held in a disused chinese restaurant in Romford, via Romford Contemporary Arts. The second meeting got cancelled due to the whole hosting festival being called off. The third meeting could have been part of an event series in the USA, but we do not have any travel budget. Be careful what you wish for, if you want to "surf the creative edge of uncertainty".
We held a series of focus groups in which we presented a number of processes that underlie the production, circulation, distribution, transportation and consumption of everyday products, for feedback and discussion. We asked questions in order to provoke a release of affects and sensations that respond to, or are embedded within, these synchronized movements of goods, funds and information that surround us and the bureaucracies that control such movements. Using the model of a market research focus group as a framework for applying these processes to redefined conceptions of use; we used the information and feedback generated from these sessions to write proposals for new artworks; attempting to re-situate these profit-generating and standardised flows, or divert their flows and potentials, in order to imagine different outcomes. The proposals formed the basis of the second installment of the project, the exhibition.
For the installation P.D.A Curtain Showroom, we commissioned a number of artists to create an artwork on the back of a pair of curtains. Opening our showroom with a closing down sale, we gave the curtains away for free in return for the customer signing a contract agreeing to have the curtain displayed in a publicly visible window - and closed during gallery hours - for the duration of Glasgow International Festival of Visual Art. The result was a public art exhibition throughout the city (Public Displays of Affection) and an extension of the Glasgow International art map.
A team-building training for our committee sourced from artsjobs.co.uk, for the Departure Lounge, our art space (provided by the Departure Foundation) a recession-stricken empty unit between a dog food shop and a Poundstretcher on the outskirts of Manchester. Involving the committee we run art symposia in the cafeteria of IKEA Manchester. 2012, ongoing.
"we are interested in the similarities and differences involved in the production of an artwork, and the outcome of any business interaction or designed process."
Running our own nail salon “Bargain Nails” in Peckham, providing free nails done by artists who applied to an open call on artsjobs.co.uk to work with a medium “spatially constrained and in close proximity to the human body” . The nails were free for all, interns did the flyering on Peckham High Street, and when artists walked out we we quickly recruited more from the passer-bys.
with PR.
An obstacle race track for (self-identified) liberals/free-thinkers or anyone who is interested. A string of surreal encounters based on contradictory conceptions of “tolerance” and liberal identity. Are such identities just literally consumed within a framework of lifestyle choices, or are they based on moral decisions?
"The obstacle race track starts at the sites of subjectification, with a game of political-musical chairs unfolding behind a neat little fence, right where human nature and the social environment intersect.The subjectifying-chairs are adorned with different religious and political motives, in a straightforward, tasteful manner, in accordance with the essentialist principles underlying this game. The good liberals are of course set to compete against each other, and whoever gets to have a chair and a corresponding stamp that causes the least embarrassment is expected to internalize their success, and feel superior to everyone else right through the course of the track. The participant who is left without a chair has to leave the circle dance, and start on the whole scary obstacle race track, and the rest are to be stamped with various crosses, pre-WWI symbol of Hungary, EU stars, etc, according to their respective chairs, until they are left without a chair as well."
"The sixth obstacle is the Fat-Shaming Cottage. The task is to crawl through the little princess palace, whilst wearing a large fat costume. In the meantime, lifestyle advice is being loudly conveyed (It’s all in your head! It’s all up to you!) If the participant touches the walls, a loud trumpet draws everyone else’s attention to the bad conduct on display."
http://knowyourmeme.com/memes/long-egg
On November 10th, 2013, YouTuber Laura Yuile posted a video about the production of Long Eggs. Within four years, the video (shown below) has received more than 2.9 million views.
posztinternet művész lettem, via proxy.
Launching the Brakes (brakes.co.uk, the UK’s largest catering company, we had to say we are a pop-up cafe to set up an account and get the eggs) long egg at Borough Market, the fanciest food market in London, and inviting people to have a taste. With Laura Yuile
Films
Bela's Struggle/Béla Küzdelmei, or adventures of a house decorator-(watch it here!) 10min, 2011